2012. január 6., péntek

Joe Danger Special Edition - teszt

Meglehetősen kacskaringós utat járt be Joe Danger, hogy végül az Xbox LIVE Arcadeközönséget is szórakoztathassa. A fejlesztők kihasználták az időt, és visszaültek a tervezőasztalhoz. Az eredmény egy szórakoztató bővített változat, ám ahogy az a kaszkadőrökkel lenni szokott, ez a karrier sem mentes hatalmas esésektől.
Ha valaki a letölthető játékok között keresgél 2D játékmenetű motoros ügyességi játék után, akkor egyértelmű, hogy rátalál a brilliáns Trials HD-re, és az is biztos, hogy párhuzamot von közte és a Joe Danger között. Utóbbi játék azonban más, és amennyire ügyességi játék, legalább annyira gyűjtögetős platformer is. A programot fejlesztő Hello Games a Microsoft Studios támogatásával ott bővített és javított a játékon, ahol tudott, ám a végeredmény még így is messze áll a tökéletestől.

Feladatunk, hogy a mókás kaszkadőr karrierjét egy nagy baleset után ismét a csúcsra juttassuk. Ehhez számtalan pályán kell végigmenni, trükközni, akadályokat kerülgetni, csillagokat gyűjteni, és megannyi egyéb célt teljesíteni. A pályák szigorú sorrendben követik egymást, így tulajdonképpen egy folyamatosan megnyíló, lineáris karrierrel állunk szemben.



Az Xbox 360 exkluzívként megjelent Special Edition egyik újdonsága a The Lab névre keresztelt vadonat új helyszín. Ez tulajdonképpen egy különálló karrier, ahol még keményebb próbatételek várnak optimistán vigyorgó főhősünkre. Ezen kívül van még a játékban többjátékos mód (sajnos csak offline), illetve egy egyszerűen használható pályaszerkesztő - az elkészült műveket pedig szabadon cserélgethetjük egymás között.

Eddig mindez gyanúsan ismerősnek tűnhet, ám elég csak ránézni a képekre, és látható, hogy aJoe Danger Special Edition egy sokkal mókásabb, színesebb, vidámabb hangulatú játék, mint a fent már említett RedLynx-termék. A nagyobb pályákra nemcsak célszerű, hanem egyenesen muszáj többször visszalátogatni, a több sávban elhelyezett, összegyűjtendő apróságok (csillagok, extra csillagok, érmék, céltáblák) mellett a gép külön értékeli a trükközést, összefűzött kombókat, sőt, a pálya teljesítéséhez szükséges időt is. Minden teljesített célért karrier-csillagot kapunk, ezek kellenek ahhoz, hogy a későbbi pályákat és versenyeket megnyissuk.



A fejlesztők mindent elkövettek azért, hogy változatosnak hasson a játék. A célok folyamatosan változnak, keverednek. Néha csak a "célba ugrás" a feladat, máskor több motoros ellen megyünk, vagy trükközni és gyűjtögetni kell. A baj az, hogy mindennek ellenére a játék kétharmadánál már erősen önismétlő a program. A mindössze egyféle helyszín (a western-háttér) és az ismétlődő pályaelemek hamar unalmassá válnak. Az új szekció, a laboratórium kellemes alternatíva, azonban az itt helyet kapó pályák sokkal frusztrálóbbak, semmint szórakoztatóak. Néhány óra játék után olyan szívatós, durván nehéz "vesszőfutás" jellegű szintek is megnyílnak, amik egész egyszerűen nem ebbe a játékba valók.

Bár főhősünk irányítása rendkívül kézre áll, érzékeny és gyors, nagyon könnyű a trükközés és az ugrálás, manőverezés, pont arra nem alkalmas, amire a Trials HD: A pixelpontos, századmásodperces reflexeket kívánó akadályok leküzdésére. A fejlesztők ott rontották el, hogy a karrierek előrehaladtával egyre inkább ezt várják el a játékostól. Ez egy ideig szórakoztató, de a nehézségi görbe egyre meredekebb emelkedésével rájövünk, hogy ez nem az a játék. A szavatosságot szerencsésebb lett volna többféle helyszínnel, változatosabb pályákkal és több tartalommal növelni, semmint olcsó, pimasz módon megkreált pályákkal, melyek stílusa erősen elüt a program rajzfilmszerű, mókás hangulatától.



Ezt a hatást csak fokozza, hogy a Joe Danger kezelése jóval komplexebb. A pályákon nemcsak előre (és sokszor hátrafelé) kell haladni, de mellette lehajolni, ugrani, pörögni és "nitrózni" is kell, ezeket a mozdulatokat a legnehezebb pályák tizedmásodperces váltásokkal várják el, a polipkéz tehát előny. Ha ehhez még hozzáveszünk egy igen barátságtalan checkpoint rendszert, akkor kiválóan kirajzolódik, mennyire félresiklik a játék esszenciája az eredeti szándéktól.

A prezentációra szerencsére nincs panasz. Már megszokhattuk, hogy a letölthető játékok egyre sikeresebben ötvözik a síkbeli játékmenetet stílusos térbeli grafikával. A Joe Danger SE stabil, tükörsima mozgást mutat, remek animációkkal, jól kidolgozott, színes helyszínekkel, és remekül áll neki a karikaturista művészi irányzat. A főhős maga egy jól kitalált, kicsit trollface mosolyú karakter, akiben megvan a potenciál, hogy még több játékot is "elvigyen a hátán". A zenék és a hangeffektek is remekül megállják a helyüket. Több ponton régi konzol- és játéktermi alkotásokra emlékeztet, sőt, némi Nintendos felhangja is van a dolognak. Mindettől egy igazán jó hangulatú játék kerekedik belőle.



Bár a fejlesztők már javában dolgoznak a játék kvázi folytatásán, a Joe Danger: The Movie-n, aSpecial Editiont sem tervezik hanyagolni. A jövőben várhatók letölthető tartalmak, ám eddig csak vicces karakter skinekben nyilvánult meg mindez. Márpedig a játékra ráférne némi frissítés, elsősorban új pályaelemek és helyszínek személyében.

Meglepően szép, jól kezelhető, remek hangulatú ügyességi játék a Joe Danger Special Edition, örülhetünk, hogy az eredetivel ellentétben ez a rész elérhető Xbox 360-on. De a recept sajnos nem tökéletes. A fejlesztők olyan pályákat is terveztek bele, ami nem illik ehhez a miliőhöz, ehhez a stílushoz. A potenciális célközönség kezdeti lelkesedése emiatt hamar frusztrációba fordulhat, ahol már nem olyan vicces, hogy többtucatszor kell megpróbálni egy pályát, mert ellenőrző pont nincs, átugrani pedig nem lehet. További finomítással világklasszis játék lehetett volna belőle, így egyszerűen csak jó. Bízzunk benne, hogy szép reményű kaszkadőrünk nem éri be ennyivel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése