Retro 2.0

Elérkezett retro sorozatunk következő része, melyben szintén egy 2007-es játékot fogok bemutatni. A címe: Medal of Honor: Airborne

Prológus:

Az első MoH óta csak úgy ömlenek a játékosok nyakába a különféle háborús játékok. Már minden tapasztalt játékos betéve tudja a helyszíneket, fegyvereket, eszközöket.

Az EA amúgy sem volt a helyzet ura (2002-ben kivált tőlük egy nagyon tehetséges csapat, kik útjára indították a CoD sorozatot), mivel a nagy gonddal készített játékaikba mindig becsúszott valami, amivel csak rontottak az eladásokon. Szóval merész húzás volt tőlük egy újabb II. világháborús FPS, mikor már látszólag minden bőrt lehúztak a történelem eme részéről, és a legtöbb nagy rivális már átállt a modern hadviselésre. Lássuk, hogy sikerült!

Indítás

Beteszem a DVD-t a meghajtóba. Játék indítása. Bejön az EA logója (ki gondolta volna?). Majd hirtelen motorzúgás, és a MoH főcímzenéjére elhúz néhány csapatszállító repülőgép. Intronak elég hatásos.Sőt. Iszonyat hangulatos! A menü nincs eltúlozva: Kampány, multi és beállítások. (a repülőgépek a háttérben azért megvannak:)). Belépek a kampány menüjébe, kiválasztom az új játékok. Kérdezi, milyen fokozaton akarom kezdeni. Ismerve a céget, kiválasztom az Easy feliratot.

„Heroes jump. Enemies fall.”

Rögtön Észak-Afrikában kezdünk, egy kiképzőbázison. Ülünk a repülőn, kapunk valami utasításokat, majd a zöld fényre kiugrunk a repülőből. Végrehajtunk három ugrást (amik persze módszerben eltérnek egymástól), majd elkezdődik a történet. Boyd Travers közlegényt alakítjuk a 82. Amerikai Légideszant Hadosztálynál.

Az egész játékban hét küldetés van, ami elég kevés. A küldetések egy hangulatos eligazítással kezdődnek, egy sátorban a tiszt diavetítőnél magyaráz. Itt megmutatják a térképet, a biztonságos zónákat, s végül a fegyverzetüket is kiválaszthatjuk. A játék egyik nagy újítása, hogy minden pályát kiugrással kezdünk. A pályák maguk elég nagyok, több cél is szerepel rajtuk, amit bármilyen sorrendben megoldhatunk. Az ejtőernyő irányítható, akár a feladatoknál is landolhatunk, de érdemes jól bánni vele, hiszen egy elhibázott földet érés után katonánk nehezebben tápászkodik fel, s hát nehezebb fokozaton…

Minden pályán öt olyan hely van, ahová ha földet érünk, fejlődik a karakterünk. Például magasabb helyről lezuhanva kevesebb életerő megy le, gyorsabban tud futni, stb. Ezen helyek természetesen nehezen megközelíthetőek, szóval a játék nem adja ingyen őket.

Megvalósítás

A játék új motort kapott. Grafikailag szépre sikeredett, jól ki van dolgozva a környezet, a különféle shader effektek nincsenek eltúlozva, a füst és a különféle megvilágítások roppant életszerűek. A katonák mozgása is dicséretet érdemel, piros pont a készítőknek.

Az egészre a zene rátesz még egy lapáttal: Amint felcsendül Michael Giacchino fergeteges főtémája, a szőr is feláll a hátunkon. A zene követi az eseményeket, hol lelassít, hol felgyorsul. A hangeffektek is jók, hozzák a szokásos MoH minőséget. A társak és az ellenfelek folyamatosan kommunikálnak, kiabálnak, így mégjobban életszerűvé téve a játékot.

A mesterséges intelligenciára sem lehet panasz: A bot-ok folyamatosan analizálják a terepet, s ez alapján hozzák a legjobbnak látszó döntést – például újra töltsön-e, vagy inkább rohanjon az ellenfélnek puskatussal, vagy az ellenfelek helyzetéből kiszámolja a legoptimálisabb fedezéket.

Ellenfélből sok akad, sokféle. Tízféle ellenféllel találkozunk, pályánként mindig erősebbekkel, az olasz feketeingesektől kezdve a (fiktív) golyóálló mellényes golyószórós ellenfelekig.

Természetesen semmi sem tökéletes, nincs tökéletes játék, elvétve találkozhatunk hibákkal, bár személy szerint többször is végigjátszottam, de nem találtam semmi szembetűnőt.

Fejleszd az arzenálod!

A játék minden fegyvere (a gránátokat is beleértve) fejleszthető. Először furcsának hangzott, ám egy-két fejlesztés után rájöttem, egész jó ötlet.

Játék közben a képernyő jobb oldalán található az aktuális fegyverünk rajza. Minden ellenfél lelövése után töltődik kegy kicsit (kék lesz). A fejlövés és a 'Triple-kill’ kétszer annyit tölt fel. Ha a fegyver szintet lép (minden fegyver három szintet léphet), akkor a játék olyan Europan Assaultosan belassul, a fejlesztést azonnal megkapjuk, sebezhetetlenek leszünk és a tár is végtelenített. Ez kb. 5 másodpercig tart, és Murphy törvény: minden fegyverrel akkor lépsz szintet, mikor az utolsó ellenfelet is egy fejlövéssel leterítetted.

A fejlesztések nagyon jól jönnek. Például a Thompson kap egy csőszűkítőt a kisebb szórásért, taktikai markolatot a pontosságért és dobtárat (egy az egyben maffia fíling). Kaphatunk dupla tárat, erősebb töltényt, kilengést csökkentő rugót, 'szigszalagot' (két tár összeragasztva a gyorsabb újratöltéshez), variálható távcsövet, vagy épp fel- és leszerelhető taktikai távcsövet. Minden fegyvernek saját fejlesztései vannak.

Kontra

Egy negatívuma: mint minden Medal of Honorban, ebben is található egy nagyon szívatós pálya(rész), mely számomra eléggé lelombozó. Ezt igazán kihagyhatnák a kedves készítők (az Europan Assault egyenesen kivihetetlen volt Az az utolsó pálya, olyat még nem láttam). Ebben konkrétan a hatodik küldetés vége. Elfoglaljuk a várost, az onnan kivezető hídon pedig mennének át a harckocsijaink, mikor tankelhárítósok kilövik őket. Feladat: tisztítsd meg a hidat az ellenség rakétásaitól. Nos, ez nem hangzik nehéznek, de hát nyílt terepen nem olyan mulatságos (ha szerencséd van, egy kis életed még marad, ami pont annyi, hogy a rakétásokat támogató gyalogosok könnyen behozhassák neked a Mission failed feliratot).

Multiplayer:

A multis részt bénaságom és a szerverek miatt ( a játékot csak pár hónapja vásároltam, és tegnapelőtt például EGY szerver futott nyolc játékossal – természetesen nyolcra maximalizálva a játékosszámot) nem tudtam kipróbálni.

A játékban megtalálhatóak a klasszikus játéktípusok (TDM, CTF), illetve Team Deathmatch Airborne- ez annyiban különbözik a sima TDM-től, hogy a Szövetségesek oldalán álló játékosok repülőből indulnak, az Objective Airborne pedig ugyan ez, csak zászlókért harcolnak.

Összegzés:

Az EA egy újabb II. világháborús játékot dobott a piacra. Mégis valami különlegeset alkotott, talált valami újat, ami másnak eddig nem jutott eszébe. Tanultak az előző játékok hibáiból, új MI, új motor. Az Airborne a sorozat legjobban sikerült darabja Az ejtőernyőzés, a hangulat, a csaták, a szabadság mind-mind növelik az újrajátszhatóságot.

A játék Xboxra 2007. szeptember 5-én jelent meg. Az IGN 7.9, a Gamespot és az Official Xbox Magazine pedig 7 pontot adott.

Most Wanted 2012

Már számos alkalommal írtam hasonló, évindító összefoglalót, nem hagyom ki a lehetőséget most sem. Bár még mindenki javában lubickol a tavalyi programok között, nem árt előre tekinteni, és megvizsgálni, ebben az esztendőben kik a sikervárományosok. A következőben én olyan játékokat sorolok fel, amelyeket valamilyen oknál fogva várok, és számomra könnyen ezek a címek határozhatják majd meg 2012-t.

Alan Wake's American Nightmare
Mindenkinek jár egy második esély. Így vagyok én Alan "Elem" Wake barátommal, és a Microsoft Studios is így gondolja. Az első rész számomra nem volt kielégítő - hiába a remek történet, a végére a játékmenet borzasztóan ellaposodott. A letölthető formában érkező "kárenyhítő" spin-off remélhetőleg jobban játszható, változatosabb, színesebb kaland lesz, és talán a történetnek nemcsak eleje, de ezúttal vége is lesz.

Bioshock Infinite

Mai napig emlegetem az eredeti Bioshockot. Szinte elemi erővel ütött minden pillanata, a baljós világítótoronytól kezdve végig Rapture szédítően stílusos víz alatti városán. Megismételhetetlen élménynek gondolom, de ha valaminek van esélye felülmúlni, akkor az az Infinite. Egy újabb hihetetlen helyszín, rejtélyes történet, és rendkívül erős művészeti irány. Könnyen az év leghangulatosabb játéka lehet.

Halo 4

2007 óta minden évben jelent meg Halo játék, néha nem is egy. Ezt a dömpinget én már soknak találom - a Reach remek volt, de számomra csak egy komoly megújulás, realistább, komorabb, urambocsá' erőszakosabb háborús megközelítés tudná ismét érdekessé tenni a sorozatot. A Halo 4-nek egy új trilógia elindítójaként erre van esélye, új Chief-páncél, új helyszín és új konfliktus. Ebben a reményben várom, hogy mire megy a franchise eredeti alkotói nélkül.

Kingdoms of Amalur: Reckoning

Tipikus példája annak, amikor először nem tetszik egy játék, aztán ahogy érkeznek az újabb anyagok belőle, egyre inkább érdekel. A Reckoning első látásra egy klisés fantasy szerepjátéknak tűnik. És másodikra is. Ám részemről nincs gond a klisékkel, ha élvezetes játékmenettel társul, ebben pedig jelenlegi tudásunk alapján nem lesz hiba. Egy tartalmas világ, részletes karakterfejlesztés, dinamikus harc. Oda kell rá figyelni.

Mass Effect 3

Ejj ejj, mi lett veled, BioWare? A szájtátós, rácsodálkozós első rész óta egy igazi EA stúdió lettél, a generáció legjobb sci-fi trilógiáját is utolérte a DLC-kkel tömött, online passos, multiplayeres EA jövő. Akcióhegyek és nevetségesnek tűnő pillanatok (Shephard egy Reaper lábai között ugrál???), de akkor is várom, mert ezt a kalandot most már be kell fejezni, így vagy úgy. De készülök a keserű szájízre.

Metal Gear Rising: Revengeance

Régebben nem gondoltam, hogy egy Metal Gear játék várólistás lesz nálam, de szerencsére változik a világ, és vele ez a sorozat is. A Platinum Games eddigi alkotásai alapján minden sansz megvan arra, hogy a hack 'n slash stílusban próbálkozó Revengeance maradandót alkosson. Ha nem is a hosszú átvezető videók, de játékélmény tekintetében feltétlenül. Ha az alkotóknak sikerül egy tempós, látványos, de jól kezelhető akciójátékot összehozni, én vevő leszek rá.

Sine Mora

2D játékmenetű shooter, steam... bocsánat, diesel-punk stílus, színes-szagos 3D grafika, változatos nehézségi szintek és végig magyar szinkron? Nem hiszem, hogy ennél több kell, hogy az idei egyik legjobban várt XBLA cím legyen számomra a Digital Reality fejlesztése. Az időhatárt mondjuk mindig is utáltam a játékokban, de itt egyszerű a megoldás - lőni széjjel mindenkit. Egészen remeknek tűnik, ide vele most.

Sonic the Hedgehog 4 Episode II

Gyanúsan hosszú ideje készül ez a rég várt "folytatás", de megvan a maga oka. Ebben az új részben kicserélik a játék alatt futó fizikai motort, ami elsődlegesen volt felelős azért, hogy nem voltam hajlandó megvenni az Episode I-et. Ezzel a résszel remélhetőleg már nem lesznek irányításbeli problémák, a tartalom pedig biztosan rendben lesz. Visszatér Tails és Metal Sonic - kezdődhet a második menet.

Street Fighter x Tekken

Nem vagyok oda a Capcom stratégiájáért, miszerint szinte futószalagon érkeznek a cég verekedős játékai. Ennek ellenére úgy érzem, ez a valószínűtlen összepárosítás lehet a következő nagy dobás. Egyrészt csodálatosan néz ki, másrészt komoly tartalomra számítok, ha már a két legendás sorozat tagjait egymásnak eresztik. A Tekkent sosem szerettem, de 2D-ben talán működni fog még ez a széria is. Különleges alkotás lesz, érdeklődve várom a végeredményt.

The Witcher 2: Assassins of Kings

Ennél a játéknál tulajdonképpen csak egy kérdés van: Mennyire sikerül jól az Xbox 360 adaptáció? Legyen szép, legyen stabil, és illeszkedjen jól az irányítóhoz. Ha ezek megvannak, másra nincs szükség - a Witcher 2 tavaly bizonyított PC-n, tulajdonképpen minden idők egyik legjobb szerepjátéka. Hallatlanul értékes darabja lesz az idei konzolos kínálatnak. Talán ezt a játékot várom leginkább ebben az évben.

Trials Evolution

A tökéletes Trials HD után a fejlesztők új környezetbe helyezték ezt a fantasztikus ügyességi motoros játékot. Kimegyünk a szabadba, erdők-mezők váltják az egyhangú hangárépületet. Új elemek és akadályok, többjátékos módok, és még ki tudja, mennyi újdonság lesz benne. Én biztos vagyok abban, hogy az idei év egyik, ha nem a legjobb XBLA játéka lesz. (Tipp: PS3-ra is meg fog jelenni, azért a csúszás.)

Virtua Fighter 5: Final Showdown

Kedvenc verekedős sorozatom visszatér. A japán játéktermekben évekig csiszolt és kibővített, Final Showdown alcímű játék letölthető formában lesz elérhető. 2007 óta nem kaptunk új VF-et, ebben viszont lesznek új szereplők, bővített Quest mód, és ha minden jól megy, egy sokkal kiforrottabb online rész is. És miután számomra a mai napig a Virtua Fighter a legjobb, nem is kérdés, hogy ez egyike a 2012-es toplistásaimnak.

Ezek természetesen csak azok a címek, amikről jelenleg tudunk. Biztos vagyok benne, hogy év közben rengeteg új bejelentés lesz (leginkább az XBLA arénában), és olyan játékok bukkannak fel, vagy kerülnek újra reflektorfénybe, amikről még nem is tudunk, vagy most nem említettem. Annyi bizonyos, hogy az Xbox 360 tulajdonosok 2012-ben sem fognak unatkozni egy percet sem.

Joe Danger Special Edition - teszt

Meglehetősen kacskaringós utat járt be Joe Danger, hogy végül az Xbox LIVE Arcadeközönséget is szórakoztathassa. A fejlesztők kihasználták az időt, és visszaültek a tervezőasztalhoz. Az eredmény egy szórakoztató bővített változat, ám ahogy az a kaszkadőrökkel lenni szokott, ez a karrier sem mentes hatalmas esésektől.

Ha valaki a letölthető játékok között keresgél 2D játékmenetű motoros ügyességi játék után, akkor egyértelmű, hogy rátalál a brilliáns Trials HD-re, és az is biztos, hogy párhuzamot von közte és a Joe Danger között. Utóbbi játék azonban más, és amennyire ügyességi játék, legalább annyira gyűjtögetős platformer is. A programot fejlesztő Hello Games a Microsoft Studios támogatásával ott bővített és javított a játékon, ahol tudott, ám a végeredmény még így is messze áll a tökéletestől.

Feladatunk, hogy a mókás kaszkadőr karrierjét egy nagy baleset után ismét a csúcsra juttassuk. Ehhez számtalan pályán kell végigmenni, trükközni, akadályokat kerülgetni, csillagokat gyűjteni, és megannyi egyéb célt teljesíteni. A pályák szigorú sorrendben követik egymást, így tulajdonképpen egy folyamatosan megnyíló, lineáris karrierrel állunk szemben.



Az Xbox 360 exkluzívként megjelent Special Edition egyik újdonsága a The Lab névre keresztelt vadonat új helyszín. Ez tulajdonképpen egy különálló karrier, ahol még keményebb próbatételek várnak optimistán vigyorgó főhősünkre. Ezen kívül van még a játékban többjátékos mód (sajnos csak offline), illetve egy egyszerűen használható pályaszerkesztő - az elkészült műveket pedig szabadon cserélgethetjük egymás között.

Eddig mindez gyanúsan ismerősnek tűnhet, ám elég csak ránézni a képekre, és látható, hogy aJoe Danger Special Edition egy sokkal mókásabb, színesebb, vidámabb hangulatú játék, mint a fent már említett RedLynx-termék. A nagyobb pályákra nemcsak célszerű, hanem egyenesen muszáj többször visszalátogatni, a több sávban elhelyezett, összegyűjtendő apróságok (csillagok, extra csillagok, érmék, céltáblák) mellett a gép külön értékeli a trükközést, összefűzött kombókat, sőt, a pálya teljesítéséhez szükséges időt is. Minden teljesített célért karrier-csillagot kapunk, ezek kellenek ahhoz, hogy a későbbi pályákat és versenyeket megnyissuk.



A fejlesztők mindent elkövettek azért, hogy változatosnak hasson a játék. A célok folyamatosan változnak, keverednek. Néha csak a "célba ugrás" a feladat, máskor több motoros ellen megyünk, vagy trükközni és gyűjtögetni kell. A baj az, hogy mindennek ellenére a játék kétharmadánál már erősen önismétlő a program. A mindössze egyféle helyszín (a western-háttér) és az ismétlődő pályaelemek hamar unalmassá válnak. Az új szekció, a laboratórium kellemes alternatíva, azonban az itt helyet kapó pályák sokkal frusztrálóbbak, semmint szórakoztatóak. Néhány óra játék után olyan szívatós, durván nehéz "vesszőfutás" jellegű szintek is megnyílnak, amik egész egyszerűen nem ebbe a játékba valók.

Bár főhősünk irányítása rendkívül kézre áll, érzékeny és gyors, nagyon könnyű a trükközés és az ugrálás, manőverezés, pont arra nem alkalmas, amire a Trials HD: A pixelpontos, századmásodperces reflexeket kívánó akadályok leküzdésére. A fejlesztők ott rontották el, hogy a karrierek előrehaladtával egyre inkább ezt várják el a játékostól. Ez egy ideig szórakoztató, de a nehézségi görbe egyre meredekebb emelkedésével rájövünk, hogy ez nem az a játék. A szavatosságot szerencsésebb lett volna többféle helyszínnel, változatosabb pályákkal és több tartalommal növelni, semmint olcsó, pimasz módon megkreált pályákkal, melyek stílusa erősen elüt a program rajzfilmszerű, mókás hangulatától.



Ezt a hatást csak fokozza, hogy a Joe Danger kezelése jóval komplexebb. A pályákon nemcsak előre (és sokszor hátrafelé) kell haladni, de mellette lehajolni, ugrani, pörögni és "nitrózni" is kell, ezeket a mozdulatokat a legnehezebb pályák tizedmásodperces váltásokkal várják el, a polipkéz tehát előny. Ha ehhez még hozzáveszünk egy igen barátságtalan checkpoint rendszert, akkor kiválóan kirajzolódik, mennyire félresiklik a játék esszenciája az eredeti szándéktól.

A prezentációra szerencsére nincs panasz. Már megszokhattuk, hogy a letölthető játékok egyre sikeresebben ötvözik a síkbeli játékmenetet stílusos térbeli grafikával. A Joe Danger SE stabil, tükörsima mozgást mutat, remek animációkkal, jól kidolgozott, színes helyszínekkel, és remekül áll neki a karikaturista művészi irányzat. A főhős maga egy jól kitalált, kicsit trollface mosolyú karakter, akiben megvan a potenciál, hogy még több játékot is "elvigyen a hátán". A zenék és a hangeffektek is remekül megállják a helyüket. Több ponton régi konzol- és játéktermi alkotásokra emlékeztet, sőt, némi Nintendos felhangja is van a dolognak. Mindettől egy igazán jó hangulatú játék kerekedik belőle.



Bár a fejlesztők már javában dolgoznak a játék kvázi folytatásán, a Joe Danger: The Movie-n, aSpecial Editiont sem tervezik hanyagolni. A jövőben várhatók letölthető tartalmak, ám eddig csak vicces karakter skinekben nyilvánult meg mindez. Márpedig a játékra ráférne némi frissítés, elsősorban új pályaelemek és helyszínek személyében.

Meglepően szép, jól kezelhető, remek hangulatú ügyességi játék a Joe Danger Special Edition, örülhetünk, hogy az eredetivel ellentétben ez a rész elérhető Xbox 360-on. De a recept sajnos nem tökéletes. A fejlesztők olyan pályákat is terveztek bele, ami nem illik ehhez a miliőhöz, ehhez a stílushoz. A potenciális célközönség kezdeti lelkesedése emiatt hamar frusztrációba fordulhat, ahol már nem olyan vicces, hogy többtucatszor kell megpróbálni egy pályát, mert ellenőrző pont nincs, átugrani pedig nem lehet. További finomítással világklasszis játék lehetett volna belőle, így egyszerűen csak jó. Bízzunk benne, hogy szép reményű kaszkadőrünk nem éri be ennyivel.

Joe Danger Special Edition letöltése

12. heti Forza Motorsport 4 fotóverseny - Dakar

A 11. heti fotóverseny győztese, a téma kiírója Keyoo szerint én lettem. Így én most abba a szerencsés szituációba kerültem, hogy én adhatom az év első (amely már amúgy a 12.) FM4fotóverseny témáját és értékelőjét, amely számomra egyébként az első lesz a játék 4. részében!

Heti téma:
Dakar! Most úgy is aktuális. Autovista és homescpace képekkel nem ér nevezni, ahogy big shoot képekkel sem! Nevezni vasárnap 18:00-ig lehet, értékelés pedig 20:00-kor lesz olvasható, de addig is érdemes lesz visszanézni, mert a képeket szép sorba már beillesztem ide. Nevezős képeket itt is elfogadom!

Gamer365 megfelelője topikját itt találjátok! KATT!

Sok sikert mindenkinek!